Iskolánk névadója, néhai Imre Sándor közel 30 évig volt az intézmény igazgatója. Vitathatatlan, hogy tőle vannak szélesebb körben ismert személyek, de nehezen találnánk olyan
embert, akinek nagyobb kötődése lenne a faluhoz, az iskolához, az itt élő emberekhez mint neki.
    Egyszerű szülők gyeremekeként emelkedett a falu egyik legismertebb, legképzettebb, legszeretettebb személyiségévé. A Jászberényi Tanítóképzőt már felnőtt fejjel végezte el. Az
oklevél megszerzése  után a  Szentlőrinckátai  Álltalános Iskolában  dolgozott pedagógusként. 1 958-tól mint  igazgató vezette az intézményt  1984. aug. 30-ig, nyugdíjba vonulásáig.
Nyugdíjas éveit is aktívan szerette volna tölteni, emlékiratai megírására készült, de a sors közbeszólt. 1987. okt. 11-én elhunyt.
    Pályakezdésekor  a  régi  iskolában ádatlan  állapotok uralkodtak:  hatvanas osztálylétszámok,  mezitlábas gyerekek,  olajos padló, szeneskályha.  Sokan meghátráltak  volna  a
nehézségek  láttán.  Ő azonban  életcéljának  tekintette, hogy az elmaradott falusi iskolát olyan szintre emelje, hogy az innen kikerülő diákok egyenlő eséllyel induljanak bárhová veti
az élet. Céljának megvalósulását igazolja, hogy ebbeől a falusi  kisiskolából kerültek már ki  mérnökök, orvosok, jogászok, egyetemi tanárok, akadémikusok,  pedagógusok. Mindez
csak  úgy sikerülhetett, hogy képes  volt kialakítani maga körül olyan tantestületet,  amely  igazi közösség volt egy célért, a gyerekekért dolgozott.  Még a régi iskolában a gyakorlati
 foglalkozás keretében olyan esztétikus környezetet teremtett amely példaértékű volt a megye egész területén.
    Fontos céljának  tekintette, hogy a tanulás mellett munkára  és annak megbecsülésére nevelje a gyerekeket.  Ennek szellemében  alakult a Kis T. Sz., ahol pedagógusok és 
tanulók dolgoztak együtt.  Munkájuk eredményeképpen  tudtak már 1965-ben repülőkirándulásra  menni Debrecenbe.  1975-től rendszeressé  váltak a külföldi kirándulások, melyek
 során eljutottak Erdélybe, Bécsbe, Felvidékre, Berlinbe, Moszkvába. Tevékenysége alatt számtalan felnőtt csoportnak szervezett hazai- és külföldi kirándulásokat.
    A 60-as  években megszervezte  a felnőtt oktatást, hogy az idősebb  emberek is megszerezhessék a  8 osztályról szóló bizonyítványt.
A 70-es évek végén a közoktatás-politika mogyorónyi iskolafejlesztési programot dolgozott ki. Imre Sándor felismerte a "most vagy soha"
 lehetőségét,  hogy a községben új,  korszerű  iskola épüljön.  Felépülésében vitathatatlan érdemei  voltak.  A  nehézségek ellenére  sem
ismerte a lehetetlent. Igénybe vette széleskörű kapcsolatait, ha kellett szembeszállt a járási - megyei hatóságokkal. 1978-ban megkezdődött
 az  építkezés és 2 év múlva 1980. augusztus  20-án megvalósult  a nagy álom,  új iskolát  avattunk.  Ezzel gyökeresen  megváltozott  a
 tanárok és tanulók helyzete. Megszünt  a váltott műszakos tanítás, a  kor szellemének megfelelő  modern, új iskola  tornateremmel, szak-
tantermekkel, audiovizuális- és szemléltető eszközökkel várta a diákokat.  Az építkezés befejezése után itt is esztétikus, szép környezetet
 teremtett.
    A fentiek alapján a község vezetése méltó módon emlékezett rá, amikor a XXI. sz. legelején az Ő nevét adta az iskolának.